Éljünk tudatosan
Ajánlott cikkek
Qi tartományban élt egy ember, aki nagyon vágyott rá, hogy aranya legyen. Egy ízben takarosan felöltözött, elment a piacra. Az aranykereskedő pultjánál darab aranyat dobott a mérlegre, aztán szó nélkül zsebre vágta. A rendőr elkapta. Megkérdezte tőle:
– Hogy lophattál aranyat ennyi ember szeme láttára?
– Amikor az aranyat eltettem, nem láttam senkit. Nem láttam senkit és semmit, csak az aranyat – felelte az ember.
Lie Zi
A látás természete a spirituális élet egyik legnagyobb titka. Vajon az ember megláthatja-e a dolgokat úgy, ahogy azok vannak vagy mi magunk teremtjük meg a valóságot az észlelés által? Van, aki néz, de nem lát, nem lát a szemétől, elvakítja a szerelem, a pénz vagy a hatalom, mondja bölcsen a magyar nyelv.
Ki látja jól és ismeri a valóságot? A látás önmagában semmi, az értelmezés teszi azt a valóságunkká. Pál Feri atya nagyon jól érzékelteti ezt. Azt mondja, hogy az élet szállítja nekünk a színeket, de mi festjük a képet. “Azt mondjuk, ha valaki pirossal meg sárgával fest, az irreális vagy fantáziál, nevetséges, nem látja az életet. Miközben ugyanaz éri, mint minket. Csakhogy más képet fest.” A belénk kódolt programok, félelmek, tapasztalatok tükrében értelmezzük a dolgokat, az embereket, és a valóságnak csak egy szeletét látjuk, részeire esve. Minél inkább az egészet látjuk, annál inkább mondhatjuk, hogy ismerjük.
A tudatosság lényege abban rejlik, hogy meglátod önmagadat, meglátod azt, amit eddig nem láttál. Az látja jól a valóságot teljes valójában, mélyen, aki felülről lát, a szeretet szemével néz és így rálát az egészre.
