Amikor futok, nyilvánvalóan nem látom magamat kívülről. Szeretem azt hinni, hogy kecsesen szökellő gazellaként vagy éppen sebesen száguldó gepárdként suhanok az utakon. A valóságban viszont sokkal inkább egy ziháló, cammogó medvére hasonlíthatok, aki megpróbál futni…

Hogyan lehetek mégis gazella vagy éppen gepárd? Hogyan lehet szépen, helyesen és ezzel együtt hatékonyan futni? Összegyűjtöttem 4 pontot, melyek betartásával javíthatsz a futótechnikádon. A tippek a hosszútávfutás során alkalmazandók és nagyrészt a szakirodalommal összevetett személyes tapasztalataimon alapulnak. 🙂 

Talajra érkezés

Próbálj meg a talp középső/elülső részére érkezni! Ekkor a rugalmas izmaid fogják elnyelni az ütődés keltette rezgéseket, míg amikor a sarkadra érkezel, a csontjaid teszik ugyanezt… csak képzeld el a különbséget! Nehéz tudatosan figyelni erre, de jó gyakorlási lehetőség a meredek emelkedőkön való felfutás: az ember ösztönösen, szinte lábujjhegyen fut felfelé. Ezzel a technikával sokkal könnyebb, energikusabb az elrugaszkodás is! 

Apró lépések

A hosszútávfutásnál érdemes spórolni az energiánkkal, hogy ne fulladjunk ki idő előtt. Ezért próbálj meg apró, pici lépésekben futni, a lábad alig emelkedjen el a talajtól. Minél nagyobbra emeled a lábad és minél hosszabbra nyújtod a lépéseket, annál több energiát fogsz felemészteni, amit máshol jobban tudnál hasznosítani. 

Laza váll és karok

Ne húzd fel a vállad! Sokszor észre sem vesszük, milyen feszülten felhúzzuk a vállainkat futás közben. Fújd ki magad és lazíts, a feszes tartástól a nyakad is beállhat! A karokat ne lóbáld, próbáld meg csak előre-hátra mozgatni, lehetőleg úgy, hogy ne érjen a melled fölé! A felesleges mozdulatok és feszes testtartás szintén az energiánkból vesz el. 

Légzés

A helyes futótechnika alapja a légzés. Velem számtalanszor előfordult már, hogy „beszúrt az oldalam”, ami akár több percen keresztül is kellemetlen érzés. 

Vas Gábor cikke tökéletesen bemutatja a helyes légzés technikáját, ebből a cikkből két mondatot emelnék ki: „Ami a légzés ritmusát illeti, a kilégzésnek tovább kell tartania, mint a belégzésnek. Így hatékonyabban ürül ki a tüdő, aminek köszönhetően a következő belégzéssel több friss levegő jut a szervezetbe.” 

Futás közben általában ezt a négy pontot szoktam magamban mantrázni, de hiába futok már lassan két éve, nehéz minden egyes pontra tudatosan figyelni. Viszont legutóbb egészen meglepődtem: az apró lépéseimet összehangoltam a légzésemmel, végig erre koncentráltam az edzés során. Így szinte észrevétlenül, de sikerült elhagynom a cammogó énemet, és növelni a sebességemet is. Talán egyszer sikerül olyan kecsesen futnom, mint egy gazella… 🙂